A garancia
Ha a modern, főként fogyasztó és vállalkozás között fennálló, mai értelemben vett kereskedelem egyik kulcsszavát keresnénk, jó eséllyel pályázna a címre a „garancia”.
Ez már csak azért is érdekes, mert a hatályos magyar jog nem ismeri a garancia fogalmát – a 2013. évi V. törvény, vagyis a Polgári Törvénykönyv 6:171. § jótállásként definiálja – de ez ne tévesszen meg minket, a két fogalom megegyezik.
A garancia egyik legfőbb érdekessége például a szavatossághoz képest, hogy itt alapvetően egy vállalt kötelezettségről van szó.
Ennek megfelelően tehát, amennyiben az egyik fél vállalta a jótállást meghatározott ideig, úgy arra az időre a jótállásban meghatározottak szerint köteles helytállni hibás teljesítés esetén. Mindemellett természetesen létezik a törvényileg kötelező jótállás is, a 151/2003. Korm. rendelet határozza meg, hogy milyen esetekben köteles a vállalkozás garanciát vállalni. Legtipikusabb ilyen eset amikor a termék 10.000 Ft feletti értékű.
A jótállás igazi sajátossága a bizonyítási teher megfordulásában áll. Alapesetben ugyanis, az eladó értékesít egy terméket, és amennyiben a vásárlás után az elromlik, a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a hiba már a vásárláskor megvolt az áruban. Garancia esetén azonban éppen fordítva: az eladó kötelessége, hogy bizonyítsa, hogy a meghibásodás már a fogyasztó felelőssége, így a kellékszavatosságnál meghatározott javításra, kicserélésre, árleszállításra illetve végső esetben pedig a teljes ár visszafizetésére nem köteles.
A jótállás intézménye tehát egyértelműen szigorúbb a vállalkozásra nézve, mint a kellékszavatosság.
Készíttesse el ÁSZF-ét a jogszabályoknak megfelelően és kerülje el a bírságokat! Kérjen árajánlatot most ÁSZF-ének elkészítésére! Bízza tapasztalt internet-ügyvédekre!